a slovnaft szép. nagyonszép. gőzt és párát gyártanak. rengeteget. marhajól néz ki. ha csak tehetem, lefotózom. kőolajból gyártják, ami amúgy marhajó biznisz, mert a melléktermékként keletkezett rengeteg üzemanyagot jól el lehet adni.
a teszkósfilm (ami tulajdonképpen FOMA gártmány) színvisszaadását mutatnám ezzel a képpel. ugyanarra a tekercsre készült mint a szürkére sikeredett fű, pár kockával odébb. ráadásul ugyanakkor, ugynott, ugynolyan fényviszonyoknál... csupa meglepi.
ezt a negatívot most fordítva húztam be a prakticába. így a fény csak a legalsó szinérzékeny réteget éri. a többihez nem jut fény (vagy csak nagyon kevés), a rétegek közti szürök miatt. redscale-nek hívják, és így fog a kép a piros és narancs árnyalataiban pompázni. néha egész érdekes égboltot produkált.tudom, hogy ti tudtok ilyet fotošopban, de ez megint nem arról szól.
a kis kerti ház tetejét szereltük. marhajó idő volt. és míg a többiek a tetőt bontották, én hideg sörrel és a prakticával a kezemben lent a fűből dirigáltam. nekem a legjobb!
még a hónap elején a nagy sarkifény-riadóra kivonultunk az UMA-telekre... sajna mire lement a nap, aktivitásnak is annyi lett. ráadásul jól be is borult, nehogy valami hasznunk is legyen az egészből. úgyhogy észlelés helyett egész este kalbászt ettünk hagymával.